Bejegyzések

Az elképzelés prezentálása

- Hm. Nem tudom, hogy ez lehet-e jó. Béla az íróasztalánál ült a három fős tanszéki irodában. Egyedül, mint általában. Nem volt jelentősen idősebb, mint Justin, de a tudása már most nagyobb volt, mint az öreg professzorok nagy részéjé. Nem volt családja, ami nem az ellenkező nemen múlt. Hosszú, göndör fekete hajával, kerek szemüvegével és karakteres arcával pont olyan férfinak számított, akivel a lányok szerettek volna összejönni.Őt azonban semmi nem tudta a szakmáján kívül felizgatni. Nem szerette a filmeket, sem a sportokat, és kifejezetten zavarta, ha emberek közé kellett menni. Nem tűnt túlságosan lelkesnek. Sok diák jön be világmegváltó ötletekkel, és bár Justinnal jóban voltak, ez most egy olyan tapasztalásból származik, amihez nehezen adja az ember a nevét.  - Mennyi időnek tűnt neked ez? - kérdezte végül. A történet bizarrsága semmilyen szinten nem érintette meg. Csak a tudományosan releváns információ számított.  - Körülbelül... nem tudom, nagyon sok. És az utólag
Megjegyzés küldése
További információk

LSD élmény (egyetemi időszakból)

- Remélem készen állsz a megvilágosodásra, papító. - döntötte be az ajtót köszönés nélkül Robert.  Justin a számítógépe előtt ült, és egy anatómia jegyzetet olvasott. Robert programozónak tanult, de a két tanszék közel volt egymáshoz, így együtt béreltek lakást a környéken. Egyiküket sem érdekelték különösebben a külsőségek, és ebben az időszakban a rend sem. Robert szobájában pizzásdobozok voltak a kanapén, Justin asztalán pedig jegyzetek, koszos poharak, sörösüveg, dohány, széttépett papírdarabok, cigipapír és marijuána. A földön könyvekkel és jegyzetekkel volt beborítva. A pár négyzetméteres szobában csak egy ágy volt és egy íróasztal. Robert szobája volt a nagyobbik szoba, eredetileg a lakás nappalija. Ennek az előnye az volt, hogy a lakbér nagy részét Robert fizette, a hátránya pedig az, hogy Justin szobája az egykori nappaliból nyílt, így mindig át kellett vágnia a barátján, amikor ment valahova, vagy hazaért.  Robertnek szerencsére nem volt titkos élete, és különösebben
Megjegyzés küldése
További információk

02 Kísérlet

Kísérleti alanyokat találni nagyon nehéz volt. Régebben az egyetemisták egy kisebb összegért, vagy akár egy tábla csokoládéért is simán bevállalták, de az régebben volt. Manapság a kutatás egyik sarkalatos pontja a kísérletekben résztvevők bérezése és toborzása. Azoknak van a könnyebb dolga, akik az alacsonyabb státuszú és intelligenciájú rétegeket is meg tudják célozni, de egy ilyen explorációnál szükséges, hogy a delikvens három értelmes mondatban össze tudja foglalni az élményét. Nos, ezek az emberek nehezen mozdíthatók ki.  Két dolog érdekli ez intelligensebb fiatalságot: a pénz és az élmények. A pénz kevesek számára jön össze, de azoknak sok. Ők semmiért nem mozdulnak meg, ami az órabérük alatti díjazással párosul. "Kérlek ne kérj ilyet tőlem. Manapság nem viszik ki az emberek egymást a reptérre sem. Ezeknek semmi értelme nincs a nosztalgikus romantizáláson kívül. Inkább kifizetem a kertészemet órabérben, hogy elmenjen hozzád, és dolgozok ez alatt az idő alatt. Sokkal jo
Megjegyzés küldése
További információk

03 este otthon az asztalnál ülős rész, időben már a prológus után

- Az egész élet egy nagy szopatógép. - kezdte a monológot. - Minden összeáll, minden ki van találva és meg van magyarázva és meg van támogatva a tudomány által. Teljesen érthetetlen, ami történik. Olyan, mintha az élet direkt minket akarna szívatni.  A hangja reszketett az idegességtől. Mély lélegzetet vett, és színpadiasan becsukta a szemét a két mutatóujját felemelve. Időről-időre törekedett arra, hogy kiszúrja azt, ha eluralkodnak rajta az érzelmek. Ilyenkor megpróbálta elcsöndesíteni az elméjét, és észrevenni az esetleges új nézőpontokat, amik addig potenciálisan elkerülték a figyelmét.  - Oké, most túlreagálom... Elismerem. - kezdte - Persze nehéz nem túlreagálni egy halálesetet, aminek én is az okozói között voltam. - mindkét kezével hevesen gesztikulált, minden szónak nyomatékot adva - Szóval mi lehet az, amit nem veszünk észre - Itt szünetet tartott. A tekintete a gondolatok cikázásától teljesen üveges lett. Pár pillanat múlva egy szinte észrevehetetlen fejrázással hoz
Megjegyzés küldése
További információk

01 Prológus - Az első szimuláció

Fél óra az ébredésig.  - Lehetetlen, hogy ne sikerüljön. - mondta Justin, inkább csak magának. A kifelé történő bizonygatás ideje lejárt. A tét pedig túl nagy volt ahhoz, hogy számítson, mit és hogyan mond az ember.  A program 15 éves múltjának ez volt a tetőzése. Az egész emberiség, az élet újradefiniálása, vagy egyáltalán definiálása lenne az, ami a program működése esetén megvalósulna.  Az idő, mint dimenzió viszonylag hamar megdőlt, és ebben a tudomány és a metafizika érdekes módon különösebb konfliktus nélkül egyet tudott érteni egymással. Az idő, a dolgok szisztematikus szétesése a szétesés mértékén és ütemén, valamint ennek az érzékelésen múlt. Egy újszülött és egy 70 éves ember között az érzékelt idő között két és félszeres a tempókülönbség, de ezt már a huszadik században is tudtuk. Arra, hogy ezt mennyire lehet tágítani, csak később jött rá az emberiség a Justin féléknek köszönhetően.  Szóval az érzékelés, és az érzékelt környezet tulajdonságainak mesterséges
Megjegyzés küldése
További információk